A szerencsétlenkedés múlthét keddel kezdődött, mégpedig azzal, hogy eltörtem egy olyan csészét, amit elég nehéz beszerezni a hostmomnak ( vhonnan kapta, vagy rendelte, már nem tudom), ezt ki kell neki csengetnem, vagy keresnem kell egy olyan boltot, ahol ilyet lehet kapni (még nem találtam meg).Aztán folytatódott azzal, hogy elvileg sok áramot használok el (azt mondták, sokat netezek, vagy legalább is sokat használom a gémet). Nos, ha valaki egy idegen helyre költözik, és olyan emberek veszik körül, akikkel nehezen veszi fel a kontaktust, akkor valószínűleg, oda menekül ahol ezt pótolhatja (nálam ez a menedék a laptopom). A gyerekekkel sem volt könnyű dolgom a héten, ez is nehezítette azt az elméletemet amit most próbálok kifejteni.
Ma pedig a csúcspont volt: míg az angolomat fejlesztettem Kedves Ágotával, valaki volt olyan édes és bátor, h ellopja a tragacs biciklimet, amit itt használtam....nem tudom elhinni, hogy ilyenre vetemedjen valaki, hogy nyilvános helyen eltulajdonítson egy értéktelen dolgot..hogy volt kéééépe.....ááá...ha lenne még idegzetem elpattant volna az összes (de azok már a gyerekeknél elpattantak) :DDDD..Ráadásul hátravan még a kitálalás a hostmomnak..ettől félek leginkább, mit fog rá reagálni..
Szóval, ha még van ember a földön, aki hisz a péntek 13-ban....gondolkozzon el...
Persze még lenne pár dolog (csalódások, szívfájdalmak), amit szivesen leírnék, mint probléma, de azt hiszem az nem lenne szép dolog, és nem köszönné meg senki...:)
Így inkább befejezem mára és kialszom ezeket a rossz élményeket.
 |
| Vigyázz magadra drága, kedves bicikli. Jó volt veled körbe járni Voorburgot, eltévedni a végtelen utcákon Esőben, szélben ( hóban sajnos nem) sűvíteni..:D Hiányozni fogsz :D |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése